A megyei civil szervezetek pályázati problémái és lehetőségei
Péntek délután kötetlen beszélgetésre került sor a Szatmár megyei civil szervezetek és Dr. Szalay-Bobrovnicky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, valamint Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Információs Centrum igazgatója között. A találkozón jelen voltak még Kereskényi Gábor polgármester, Magyar Lóránd parlamenti képviselő, Turos Lóránd szenátor, és Kecskés Péter főosztályvezető. A rendezvény létrejöttében a Borókagyökér Egyesület és az Identitás Alapítvány segédkezett.
A kellemes délutáni napsütésben több tucat ember gyűlt össze a Szejke Tanyán, ahol a találkozót délután 16:30-kor citera műsorral és énekszóval nyitotta meg Anna Pálma Miklovics. A közös népdaléneklés után bevonult a bizottság, és kezdetét vette a diskurzus. Dr. Szalay-Bobrovnicky Vince és a magyarországi küldöttség azért érkeztek a városunkba, hogy választ adjanak a helyi és környékbeli civil szervezetek kérdéseire, illetve személyesen is találkozzanak azokkal az önkéntesekkel, akik életben tartják és ápolják a helyi magyar népi kulturális örökséget.
Kereskényi Gábor polgármester nyitó beszédében köszöntötte a küldöttség tagjait és a résztvevőket is. Elmondta, hogy manapság Erdélyben magyarként megmaradni, a kulturális értékeket megőrizni és tovább örökíteni nem egyszerű feladat, de lehetséges. Lehetséges akkor, ha a kezdeményezésnek, mint egy széknek, mind a négy lába megvan és stabilan áll a talajon. A négy láb a társadalmi kezdeményezések, az egyházi mozgalmak, az anyaország részvétele és a politikai, közéleti aktivitás. Hozzátette, hogy az alulról jövő önszerveződési igény megtestesítői az eseményen megjelent egyesületek és civil szervezetek. A képletes szék mind a négy lába jelen volt a péntek délutáni eseményen, melynek célja ezeknek az alulról jövő kezdeményezéseknek a bátorítása és megkönnyítése volt.
Dr. Szalay-Bobrovnicky Vince helyettes államtitkár gondolatai következtek. A látogatásának a célja az anyaország és a határon túl élő magyar közösségek kapcsolatainak és együttműködésének az elmélyítése, valamint a kérdések és az észrevételek továbbítása a megfelelő szervek felé. Bemutatta a CIC (Civil Információs Centrum) működését is, melynek feladata a segítségnyújtás és iránymutatás a civil szervezetek pályázataival kapcsolatban. A CIC nem szabja meg a pályázat tárgyát, hanem segít azok megírásában. A pályázatok tárgyát a szevezetek gondolják ki, mert nincs konkrét tárgyi megkötés. Egyetlen célkitűzés van, mégpedig a pályázat tárgyának a közösségre gyakorolt pozitív, hasznos, sokakat érintő hatása.
A köszöntők után kérdés merült fel a jelenlévőkben. Szejke Judit nyitotta a hozzáfűzések sorát. Azt szerette volna megtudni, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei CIC irodának van-e olyan munkatársa, aki segíthetne a határon túli magyar civil szervezeteknek a pályázati anyagok megírásában? - Hozzátette, hogy az asztal körül ülő megannyi ember önkéntesként dolgozik a szervezeteknél, rendelkeznek fő állással. A nyolc órás munkahely és a szervezeti foglalkozások mellett nem marad idejük a pályázatnak is utánajárni. Sokan emiatt, és az információ hiány miatt sem élnek a lehetőségekkel. A pályázatírás egy külön szakma, amellyel nem az egyesületek munkatársainak kellene foglalkozni. Az ő feladatuk a hagyományok őrzése és továbbadása a fiatalabb generáció számára.
A helyettes államtitkár jogosnak ítélte a felvetést, és üdvözölte az ötletet. Ennek a kivitelezéséről még tárgyalnia kell a felelősökkel, de mindenképp látja ennek a szükségét, és nem csak ebben a megyében.
Magyar Lóránd vetette fel a következő problémát, melyhez szorosan kapcsolódott Szejke Judit másik hozzászólása. A képviselő azt szerette volna megtudni, hogy milyen úton-módon lehetne a pályázati kiírásokról időben értesülni? Szejke Judit hozzátette, hogy őket főként az érdekelné, hogyan tudna a célközönség tájékoztatást kapni affelől, melyek azok a kiírások, amik nem csak az anyaországra, hanem a határon túli civil szervezetekre is érvényesek?
A valódi probléma az, hogy a felhívások nagyon sok portálon, szétszórva találhatóak csak meg, a szövegezésük bonyolult, és nincs feltüntetve jól megkülönböztethető módon, hogy kikre érvényesek és kikre nem.
Dr. Szalay-Bobrovnicky Vince elismerte, hogy szükség lenne egy megfelelő, átlátható információs rendszerre, mert a mostani már elavult és nem kifejezetten transzparens, nem nyújt elég információt és nem átlátható. A fejlesztés tervben van. Egy új tájékoztató felületet látna erre megoldásként, illetve a határon túliakra is érvényes kiírások megfelelő jelölését. Az az ötlet is felvetődött, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei CIC iroda munkatársai bizonyos időközönként felvennék a kapcsolatot a szatmárnémeti kihelyezett partnerirodával, és elküldenék nekik a megyére is vonatkozó pályázati kiírásokat. A közeljövőben az alapok államtitkárainak gyűlést szerveznek a megfelelő transzparencia, a hatékony működés és együttműködés érdekében.
A harmadik és egyben utolsó témakör ismét két részről érkező kérdés és problémafelvetés volt. Azt nehezményezték a civil szervezetek helyi képviselői, hogy a pályázati kiírásokban nem feltétlenül azokra a felszerelésekre, műszerekre vagy anyagi támogatásra pályázhatnak, melyek számukra a legmegfelelőbbek lennének.
Ilyen például a saját székház vagy gyakorló épület esete. Sok magyar faluban van olyan rongálódó, már nem lakott ház vagy épület, mely alkalmas lenne az egyesületek foglalkozásai számára. Ezeknek az épületeknek a megmentése és közösségi célra való felhasználása kettős pozitív hatással is bírhatna a helyi magyar közösségek kulturális életére. A probléma ezzel azonban az, hogy ingatlanvásárlás támogatásával kapcsolatban nincs a romániai egyesületekre is érvényes magyarországi pályázati kiírás.
Az előzőekhez kapcsolódik Szejke Judit harmadik gondolata. Arra lett volna kíváncsi, hogyan menthetőek meg a kihalófélben lévő mesterségek fent maradt műhelyei és autentikus felszerelései a régióban. A romániában is érvényes magyar pályázati kiírások nem feltétlen érvényesek használt műhelyfelszerelés vásárlására. Az is problémás, hogy az öreg mester, aki eladná az ingóságait, milyen számlát adhatna és milyen alapon történhetne az értékek és az ár meghatározása? Sok esetben nyugdíj mellett dolgozó vagy már munkaképtelen mesteremberekről van szó. A régi mesterségek, mint a fésű készítés, lassan kimúlnak, de a szakma hagyományának megőrzésére és ápolására hajlandó egyesületeknek nincs anyagi lehetőségük például egy egész műhely megvásárlására. Erre is megoldást keresnek a helyi szervezetek.
A helyettes államtitkár feljegyezte ezt a két észrevételt és megígérte, hogy a közeljövőben megoldást keresnek ezekre a nehézségekre is.
A beszélgetést követően Dr. Szalay-Bobrovnicky Vince megköszönte a népes részvételt és az őszinte véleményeket. A búcsúszóban kiemelte, hogy a mostani látogatása nem a problémák azonnali megoldását garantálja, hanem érdembeli párbeszéd kezdeményezését és az együttműködés elmélyítését az anyaország és a határon túli magyar civil szervezetek között. A felvetéseket és a problémákat azonban nem csak feljegyezték, hanem komolyan is veszik azokat. A transzparencia, a tájékoztatás és a pályázás folyamatainak megkönnyítésére vonatkozó infrastrukturális változások várhatóak a közeljövőben.
Az anyaország és a határon túli civil szervezetek szándéka közös: a magyar közösségeket segítő, összekovácsoló kezdeményezések életre keltése, hagyományaink ápolása és továbbadása a fiatalabb generációk számára.
